Interjúnak indult a beszélgetés, de olyan érzésem volt, mintha meccsen lennénk, egy sportközvetítést hallgatnék. Varga Péter, az MTVA egyik szpíkere a Kaposvári Egyetemen végzett kommunikáció-művelődésszervező szakon, rádiós szakirányon. Élete egyik első élő rádiós sportközvetítése az egyetem gyakorlórádiójához, a Csokonai Rádióhoz köthető.

- Tudod, milyen messze van Kaposvártól Rió?

- Hirtelen nem tudnám megmondani...

- De, ha úgy kérdezem, hogy hány év?

- Az más, 2009-ben végeztem az egyetemen, vagyis...

- Tehát hét év kellett, hogy Varga Péter, Kaposvári Egyetemen szerzett diplomával a zsebében eljusson a Riói Olimpia Játékokra és közvetítse többek között a kosárlabda olimpiai döntőjét.

- Megszólalt a himnusz a kosárdöntőn, Úristen, én itt vagyok – elképesztő érzés volt. Eredetileg amúgy Knézy Jenő közvetítette volna, de már én is jó néhány női és férfi kosármeccsen voltam túl. Szerencsére kaptam több hátba veregetést is ezekért. Azt mondták, hogy legyek én a szpíker. Úgy tartják: egy olimpiai kosárdöntőnél csak a foci Eb döntője vagy a világbajnoki döntő lehet nagyobb tét egy kommentátornak. Kimondhatatlanul örültem. Ami pedig az utazást illeti Dubait érintve repültünk Rio de Janeiróba, az az út valamivel több mint 13 ezer kilométer.

- Tíz sportág, több mint 50 sporteseménye, ezek között több döntő is, ez Varga Péter olimpiaiközvetítés-mérlege. A kosárlabdán és a kézilabdán kívül röplabdát, strandröplabdát, rögbit, női és férfi focit, súlyemelést, pályakerékpárt, taekwondót és sportlövészetet is közvetített. Napi két-három óra alvással, de volt olyan nap, amikor csak fél óra pihenés fért bele, mert fel kellett készülni a másnapi két kézilabda- és két kosárlabda-mérkőzésre.

- Mióta hazajöttünk 10-12 órákat alszom, de nagyon boldogan gondolok az egészre. Amikor ébren vagyok többnyire élménybeszámolót tartok a barátaimnak. Egyébként az egyetlen alkalom, hogy magyar versenyzők szereplését is közvetíthettem, az a sportlövészet volt. Sidi Péter, aki hatodik lett Londonban, most akár dobogós helyen végezhetett volna, de nem jött össze az érem. A másik sportlövő, Péni István közelebb állt ehhez, alig maradt le a döntőről. Őt odahívtam mellém a kommentátorállásba, és együtt beszéltük végig a döntőt. Sokan írták, hogy ez tetszett nekik.

- Milyen volt a város, milyenek voltak a körülmények?

- Rio, az egész olimpia gyönyörű és óriási élmény. A szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy ne derüljön ki, mivel nem készültek el... A buszsofőrök, a segítők messzemenően barátságosak voltak. Arról már keveset beszéltek, hogy az egyik újságírókat szállító busz oldalába belelőttek, egy másikat az egyik alagútban kirabolták. Szerencsére én nem voltam ott egyik alkalommal sem. Volt bennem félsz mindennap, de ez igazán csak itthon tudatosodott bennem. Egyébként meg leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy kiket láthatok az arénákban: a világ legjobb sportolóit. Emellett Rióban együtt van a mérhetetlen gazdagság és a nyomor, a szegénység. Nem nagyon volt időnk várost nézni, ráadásul a 11 milliós metropolisz magyar szemmel szinte felmérhetetlen. De a Copacabanán bokáig azért bementünk az óceánba, a tél miatt persze hűvös a víz. A városnak pedig jót tesz a távolság: a Krisztus-szobortól minden hihetetlenül szépnek látszik. Azt mondják a rióiak, hogy az Isten hét nap alatt teremtette a világot, a nyolcadikon csak Rióra figyelt.
Az utolsó napon az olimpiai szervezők a szállásunkon rendeztek egy búcsúestet, ahol megnézhettük azt is, milyen az igazi brazil szamba: lazaság, jókedv. Remek vendéglátók voltak – így búcsúzott tőlünk a 2016-os riói olimpia és Brazília.